Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Profi amatőrök, amatőr profik...

2009.12.08

Lexikon szerint: „Amatőr, aki nem a foglalkozásából adódóan, hanem kedvtelésből foglalkozik valamivel.

Viszont mára az amatőr szó jelentése megváltozott. Közhasználatban, képzetlen vagy éppen ügyetlen emberre használatos.”

Felvetődik a kérdés: ha valaki művészeti iskolát végez, foglalkozik ugyan még vele, de nem abból él, akkor most amatőr, vagy sem?

 

Egy beszélgetés során - a művészet kapcsán -  ismerősöm, az "amatőr költő" kifejezést használta.

-Mi az, hogy „amatőr költő”? – kérdeztem döbbenten, de válaszra nem várva, kikelve magamból, tovább faggattam. -Honnan lehet tudni, hogy amatőr egy költő? Mitől amatőr? Hol képzik a „profi költőket”? Vagy attól költő valaki, hogy kötete jelent meg?

Szegény szólni sem tudott a szóáradatomtól, amit pillanatok alatt daráltam le dühödten. -Így hívják őket. Amatőr Költők Társasága. – mondta visszafogottan.

Csodálkozom, hogy ő is elismeri az amatőr szót e művészeti ágban, mert profi írásokkal van tele blogja…

Mitől amatőr és mitől profi valaki? (Abban talán egyetérthetünk, hogy e két szó ellentétpárt alkot.) Ki dönti el? A kritikusok? És őket hol képzik, milyen iskolákkal büszkélkedhetnek, egyáltalán ki engedte őket erre a posztra? A legjobb munka az övék. Csak saját véleményüket kell papírra vetni, magasztalhatnak, gúnyolódhatnak, véleményükkel irányítják az embereket, így a művészet saját ízlésük szerint formálódik.

Egyáltalán, mi alapján döntjük el, hogy egy művészeti ágban melyik alkotó érdemel elismerést? Erre sokan azt felelnék, a közvélemény. Tehát, ami a legtöbb embernek tetszik, az a jó alkotás. Ha kevés embert nyűgöz le, az már rossz?

Mi alapján döntjük el egy alkotásról, hogy jó, vagy rossz? Mi az etalon? A művészek munkáját, nem hasonlíthatjuk egy gépírónőjéhez, aki ha elüti a betűket, vagy tele van helyesírási hibával, akkor egyértelműen rossz a szakmájában… tehát alkalmatlan rá. Egy zenészről, táncosról, íróról, szobrászról – sorolhatnám – mi alapján jelenthetjük ki, hogy nem ért a munkájához? Csak személyes megítélésünk alapján!

Ha megérint bennünket, akkor tetszik, ha nem, akkor nem. Ilyen egyszerű. Ez mégsem jelenti azt, hogy ami nem tetszik az rossz, hiszen másnak épp ez felel meg. Tehát a megítélés, szubjektív.

Nem egyszerű művészeti ágban bármit is alkotni. Természetesen a cél, hogy minél több ember magáénak érezhesse és „szórakoztassa”, anélkül, hogy a művész feladná önmagát és csak közönségének kedvét keresse.

Vagy attól igazi művész valaki, hogy megél belőle és nem kénytelen más polgári állást vállalnia, hogy számláit fizetni tudja? Akkor, sem Van Gogh, sem Derkovits nem voltak igazi festők, sem Petőfi, sem József Attila nem voltak költők, – és sorolhatnám végtelenségig a  művészeket - hisz’ amatőrök voltak, mert „hobby”-ként űzték azt, amit ma kétségtelenül mindenki elismer, mert életükben ebből megélni nem tudtak. Mégsem tartjuk őket amatőrnek. Ők festőművészek és KÖLTŐK a tankönyvek szerint is.

Ismét felteszem a kérdést. Mi az, hogy „amatőr költő”…?